A NASA munkatársai egy olyan léghajó kifejlesztésén dolgoznak, amely segítségükre lehet a Szaturnusz Titán nevű holdjának felfedezésében.

A jármű három éltű lesz, a felszíni mozgást egy terepjáró szerkezet teszi lehetővé, amely a Titán felületén – feltételezések szerint – található etán- és metángáz-óceánban úszni, a levegőben pedig – egy távirányítással felfújható ballonnal repülni is fog tudni.

Mindezt igen szélsőséges hőmérsékleti körülmények között (körülbelül mínusz 150 Celsius fok). A NASA pasadenai Jet Propulsion Laboratory-jának mágusai még a hónap során elkezdik egy kicsinyített modell tesztelését.

A Titán az egyik legnagyobb hold a Naprendszerben, átmérője 5150 kilométer, ez azt jelenti, hogy nagyobb, mint a Merkúr. A tudomány eleddig nem sokat tudott róla, mert sűrű légkör veszi körül, amely megakadályozza, hogy a kíváncsi szemek megpillantsák a felszínét. A Hawaii-n található Keck teleszkópnak sikerült olyannyira kifinomítania a Titán képét, hogy sötét és világos foltokat lehessen látni rajta. A szakértők szerint a sötét pacák valójában hatalmas metán- illetve etángázból álló óceánok.

Az égitestről közelebbi képet 2005 januárjában kapunk majd, amikor a Cassini űrhajó, amelyet 1997-ben lőttek fel, eléri a Titánt és lebocsátja a Hugens szondát, amely behatóan megvizsgálja majd a hold légkörét.

„A tudósok az atmoszférát, a szárazföldet és a tengereket is fel szeretnék térképezni” – mondta Jack Jones, a JPL fejlesztési projektcsoportjának gépészmérnöke.

Az űrballon teljesen távirányítható lenne és önmagától fújódna fel, ahogy elérné a Titán atmoszféráját. Ezután, mintegy hatmérföldes magasságban körberepülné a holdat, ezalatt a tudósok a rászerelt kamerák segítségével felmérnék a terepet és behatárolnák azokat a területeket, amelyeket részletesebben meg kívánnak vizsgálni. A ballon elektromotorjai segítségével ereszkedne le és landolna a kívánt helyen. Jones szerint a Titánon uralkodó mostoha körülmények ideálisak egy léghajó számára.

„A hold felszínén nagyon alacsony a hőmérséklet, ez pedig előnyös lehet a ballon szempontjából. A hideg klíma sűrű atmoszférát jelent, amelyben hatékonyabban tudunk mozogni egy léghajóval” – mondta Jones.

A mínusz 150 Celsius fokon működő ballon megtervezése azonban nem egyszerű feladat. A legnehezebb olyan borítást kidolgozni, amely kibírná a nagyobb ütődéseket a Titán sziklás felszínén. A JPL eddig már számos ígéretes műanyaggal kísérletezett, a legfontosabb azonban egy olyan ragasztóanyag lenne, amely összetapasztja a különböző részeket, különös tekintettel a héliumtartályra, amely a ballon töltőanyagát adná.

A körülbelül kilenc méter hosszú léghajót úgy szeretnék megépíteni, hogy teljes körű arzenálja legyen a legkülönfélébb szenzorokból és kamerákból. A Titánon gyenge a széljárás, és az alacsony hőmérséklet következtében az időjárás is sokkal egyenletesebb, mint a Földön. A Nap fényének csupán tíz százaléka éri el a felszínt, ez ezerszer kevesebb, mint a mi bolygónkon. Elég szerencsétlen helyzet ez, ugyanis a Titán légkörében annyi szerves anyag található, amelyből virágzó élet alakulhatna ki, akárcsak a Földön, azonban kevés hő jut le a felszínre, így nincs meg a kezdő lökés az evolúció megindulásához.
A léghajó egy infravörös kamerával is fel lenne szerelve, amely a Titán felszínén tapasztalható hőmérsékleti eltéréseket mérné. Sok tudós úgy gondolja, a hatalmas holdon a geofizikai folyamatok során képződhetett hő.

„Ez kifejezetten érdekes lene, mivel a Titánon minden megvan, ami az élet kialakulásához szükséges” – mondta Jones. „Szóval, ha az infravörös kamerával találunk egy forró pontot, közelebb mehetünk további vizsgálatokra. Akár még élőlényeket is találhatunk”.

A JPL Aerover Blimp elnevezésű léghajója egy évtizeden belül válhat valósággá. A világ első repülését a Montgolfier testvérek hajtották végre, akik 1783-ban egy forró levegővel töltött ballon segítségével öt mérfölddel emelkedtek Párizs fölé. A NASA-nál abban bíznak, hogy hasonló technológia segítségével egy hasonlóan izgalmas, ismeretlen világot fedezhetnek fel.