Anyukák tolonganak a terem előtt. Ha apuka is, akkor biztosak lehetünk benne, hogy több gyereke jár az iskolába. Kicsit izgulnak, persze másképp, mint ahogy a csemetéjük eközben odahaza… Bepréselik magukat az apró padokba, és kezdődik.

Az osztályfőnök kedvesen de határozottan közli, mennyi lesz az osztálypénz, a menza, az úszásoktatás, a zeneiskola; megszavaztatja a szülői munkaközösség tagjait.

Mellesleg, ha valóban tudni akarjuk, mi történik az iskolában, és szívesen részt veszünk programok szervezésében, vidám szombati társadalmi munkákban, jelentkezzünk önként! (A többiek, és a tanár elismerő - és megkönnyebbült - pillantását söpörhetjük be jutalmul!)

Ha minden általános tudnivalót szépen feljegyeztünk - soha ne érkezzünk papír és toll nélkül! -, kifáradhatunk a folyosóra várakozni. Következik ugyanis a fogadó óra.

Természetesen mindenkinek a saját gyereke a legfontosabb, és nincs annál jobb, mint amikor ódákat zengenek szorgalmáról, zseniális nyelvérzékéről. De legyünk lojálisak szegény pedagógus iránt! Elégedjünk meg, ha közli, nincs semmi baj, továbbra is osztályelső a gyermek. Aztán engedjük át szépen a terepet a következő anyukának. Akinek talán kicsit hosszabban kell ecsetelni, hogy a fiacskája/kisleánya bizony már megint lecke nélkül jött iskolába, egész órán nem figyel, ráadásul úgy káromkodik, mint egy kocsis. Pszichológiai vénával megáldott pedagógus mindezt úgy tálalja, hogy a szülő értse is, de mégse boruljon ki nagyon. (Ha a teremből senki nem jön ki sírva, biztosak lehetünk benne, hogy a mi tanárunk ilyen.) Mert ugye ezt mi is tudjuk. Veszekszünk is maitta eleget a gyerekkel. Mégse jobb a helyzet. De minket is meg lehet érteni: este érünk haza a munkából, összedobjuk a vacsorát, berakunk egy adag ruhát a mosógépbe, meghallgatjuk a férjünk zúgolódását, elpakoljuk a nappaliban előhagyott építőkockákat és társasjátékokat. A gyerek meg már elég nagy ahhoz, hogy egyedül pakolja be a táskáját…

Valószínűleg egy hatodikos elég nagy ehhez. Lehet, hogy egy másodikos is. Akkor, ha az első bepakolásnál (aztán a másodiknál, tizediknél, századiknál is) segítettünk neki. Nem nekünk kell megcsinálnunk helyette! Ez valóban az ő dolga. De kérjük meg a kis elsőst, hogy mutassa meg, mi minden van abban a bűvös táskában! Nyitogassuk ki a harmadikossal a füzeteit, és dicsérjük meg, milyen szépen dolgozott az órán! Számoljuk össze közösen a piros pontokat! Ezalatt óhatatlanul látnunk kell, ha hiányosságok vannak - pótoljuk őket! Persze túlbuzogni sem kell! Előre soha ne töltessünk ki egy munkafüzetet se, ha nem akarjuk a fogadó órán meghallgatni, hogy ezt nem szabad…